MENYECSKÉBŐL ANYA – gyermekáldás, keresztelő, templomi avatás
MATYÓFÖLDÖN járunk.
A nő élete fő feladatának az élet továbbvitelét tekintette, melyben az ő szerepe, hogy összekösse a generációkat, gondoskodjon a család folytonosságáról. A gyermeket áldásnak, Isten adományának, a meddőséget inkább szégyennek, átoknak tartották. A gyermeket természetesnek és kívánatosnak tartották a családban, talán mind a születésük, mind az elvesztésük természetesebb volt, mint a mai társadalomban.
„Ha az Isten bárányt ad, legelőt is ad neki” – mondják az idősebb mezőkövesdiek a gyermekáldásról.“
A gyermekáldás ellen bármit is tenni bűn, a fogamzástól kezdve élőnek, embernek tekintették a magzatot.
“Olyan szokás is volt a matyóknál, hogy aki gyermektelenül halt meg, nem kulcsolták össze a kezét a koporsóban.”
“Aki tett ellene, a közösség kirekesztette (pl. nem vásároltak tőle a piacon), annak a másvilágon meg kell ennie csecsemőjét – tartotta a hiedelem. “
Ezeket az életet szervező, irányító normákat elsősorban a vagyon szülte kényszer módosíthatta. A születésszabályozás különböző módjaival, a gyermekek számának korlátozásával főleg a módosabb, birtokos paraszti rétegnél találkozunk.
„Nem törődnek azzal, hogy szétmegy a vagyon”. „Szétpocsékolják, amiért megküzdöttek.”
Az újszülött első „tisztességtétele”, megünneplése a keresztelő. Ezáltal vált egyháza tagjává. Keresztszülei, akik a keresztvíz alá tartották, ettől kezdve mellette álltak élete fontos óráiban. A keresztszülők a szülőkkel szorosabb kapcsolatba kerültek: egymás komái, komaasszonyai lettek.
“Mezőkövesden a keresztelő általában a születés utáni reggel zajlott le, csak a keresztanya és esetleg a menyecske anyja, anyósa vagy egy-két asszony rokona kísérte el az újszülöttet. Mindannyian ünneplő ruhába öltöztek, a kicsit is így öltöztették fel.”
“A keresztelő után a matyóknál nem rendeztek nagy vendégséget, esetleg együtt megreggeliztek vagy szűk körben megebédeltek.“
“A keresztszülők hagyományos és kötelező ajándéka a korozsma. Ez Mezőkövesden egy öltözet ruhát jelentett a keresztgyermek számára.”
Menyecskeruhát az első gyermek születéséig hordhatott Matyóföldön a nő, az első gyermek születése után egyházi áldásban részesült:
“Matyóföldön két héttel a szülés után a menyecske ünneplőbe öltözött, lankadt kendőt, vagy sátoros kendőt kötött a fejére és általában csizmát húzott. Az újszülöttet is ünneplőbe készítették, a keresztelő ruhájába öltöztették, és purgament (színes, nagy rózsás kázsmér) huzatú babadunnába fogták. Erre terítették rá félbe hajtva az anyja cifra vállkendőjét, ezzel takarták le a kicsit az illetéktelen szemek elől. A pap áldásban részesítette az új anyát és gyermekét, s ez egyben feloldást jelentett az asszonynak a tilalmak és a tisztátalanság alól is, ugyanis a szülő nőt tisztátalannak tartották a templomi avatásig.”
A sokféle alkalomhoz, sokféle reprezentáció tartozott, ami túlkapásokhoz is vezetett a század végére.
“Hadd korogjon, csak ragyogjon! – tartotta a helyi szólás Mezőkövesden, és ez egyáltalán nem volt túlzás: sok matyó inkább koplalt a ragyogókért, de volt, hogy még az élelmet is eladták, csak hogy ruháikat a közösségi elvárásoknak megfelelően feldíszíthessék.” Ennek egy jezsuita páter vetett véget , aki bűnbánó körmenetet rendezett, amelynek végén a falusiaktól begyűjtött ragyogókat nyilvánosan elégettette. Betiltásukat követően helyükre a színt és formát utánzó hímzések kerültek.”
A tartalom a MAGYAR HOZOMÁNY- Kelengyeládák és titkaik a Kárpát-medencében kiállítás tartalmi anyagának része.
A tartalomhoz felhasznált források és szerzők:
BIBLIOGRÁFIA
OLVASD EL EZT IS: AZ ASSZONY FŐ FELADATA A GYERMEKNEVELÉS
ELŐZŐ: HOZOMÁNY ÁTADÁSA