A Nemzeti Kulturális Alap pályázata segítségével tovább tudtuk folytatni az elmúlt évben Budakalászon elkezdett “Nyitott műhely a Dunakanyarral” című programunkat a Duna szemközti partján Gödön, melyhez a gödi József Attila Művelődési Ház adott lehetőséget számunkra. Komplex megjelenést terveztünk kismesterségek, mesterek-alkotók felvonultatásával, mesterremekekből, alkotásokból ízelítő kiállítással és egy parányi vásári kavalkáddal. A programban nagy hangsúlyt kapott az alkotó, az alkotás és a tanítás. Ezt mesterségbemutatókkal valamint foglalkozásokkal és szakmai útmutatókkal szerettük volna elérni. Sikerült megjelenítenünk számos mesterséget: szövést, csipkeverést, sallangfonás, nemezelést, bútorfestést, hímzést, gyöngyfűzést, fafaragást, fazekasságot, mézeskalács himmelést és a már-már feledésbe merülő hagyományos házitészta készítést a mestereink segítségével. Mivel farsangi időszak volt és vásári forgatagot is terveztünk, ez nem lehet meg kóstoló, disznótoros és fánk kavalkád nélkül.
Szeretnék itt egy Kner Izidor idézettel élni mely talán pontosan leírja a szándékunkat
“Nekünk mégis csak elsősorban a jövő a fontos, a tradíció nem öncél előttünk. Nem akarunk belecsontosodni elért életformákba, nem akarunk a rohanva növő és fejlődő élet elé gátat emelni. Mi a folytonosságot akarjuk. Azt akarjuk, hogy a múltban megszerzett erők ne vesszenek el, hanem szárnyat adjanak a mának és segítsenek meghódítani a jövőt: de főként azt, hogy ne kelljen újra és újra megállnia olyan feladatok előtt, amelyet már a múlt megoldott.”
Már 10 óra előtt megérkeztek az első érdeklődők. Nagy örömünkre 11 óra körül szinte megtelt a hatalmas színházterem. Minden alkotónál a látogatók betekintést kaphattak a munkafolyamatokba, és ha kedvet kaptak ki is próbálták a közös munka eredményét, amit mint kedves emléket vihettek magukkal. Jöttek olyanok, akik már valamennyi ismerettel bírtak az adott kismesterségben és tanácsot, segítséget, útmutatást kértek a mesterektől. Jöttek fiatal felnőtt érdeklődök akik a természetes anyagok és a hagyományos értékek után érdeklődtek. Idősebb látogatóink pedig az ismereteiket, tudásukat osztották meg a mesterekkel, hozták magukkal az unokákat, hogy ők is ismerkedjenek meg a különböző lehetőségekkel. Mivel a foglalkozások másfél óránként hármas tagolásban váltották egymást, voltak akik szinte az egész napjukat velünk töltötték, kipróbálva minden lehetőséget. Ezért nehéz lenne megmondani melyik foglalkozás volt a legsikeresebb. A kicsi, de annál mívesebb kiállításunk is sikeres volt, sok fotó készült róla, és az ott látható alkotások láttán már célzottan keresték az alkotót. Aki pedig nem érezte a késztetést a kipróbálási lehetőségekre, de szeretett volna magáénak tudni egy-egy kedvencet, az a vásárunkban meg is szerezhette.
A nap folyamán újra bebizonyosodott, hogy milyen nagy szükség van (lenne még)az ilyen fajta rendezvényekre. Ahol a rohanásból és a zajból kilépve, lecsendesülést, az alkotás örömét és a közösségbe tartozás együttes élményét élhetjük meg. Hiszen rögtön kaptuk a kérdést mikor lesz a következő??
