Skip to main content

Ismerd meg közösségünk

Egyesületünk tagjai

Andrejszki Kati

Andrejszki Kati

szíjgyártó, bőrműves, Népművészet ifjú mestere

Debrecenben tanultam Kathy László szíjgyártónál, a Népművészet mesterénél. Szellemi szabadfoglalkozású művészként a Képcsarnok Vállalat, valamint az Iparművészeti Vállalat galériáinak, és boltjainak szállítottam első kategóriás munkáimat, a nyolcvanas évek elejétől. Már akkor is vonzott a népművészet iránti vágy, és iparművészeti tárgyaimon megjelentek a népi motívumok. Főleg a sallang technikák vonzottak nagyon. Már kezdettől fogva azon próbálkoztam, hogy hogyan lehetne élővé tenni, beilleszteni mai tárgyainkon megjeleníteni ezt a már akkor is kihalófélben lévő technikát, hiszen csak a lószerszámon lehetett díszként felfedezni. Számos kiállításon tartottam munkabemutatót, kedvet ébresztve másokban, e tudás elsajátításához.
Munkáim a világ sok országában jelen vannak, hirdetve a magyarság drága és páratlan kincseit. 1986.-ban felkértek a Budapesti Művelődési Központba, hogy indítsam el a bőrműves képzést. Három évig ott tanítottam, vizsgáztattam a hallgatókat, majd a Hagyományok Házában, végül a Kodály Zoltán Kórusiskolában folytattam. Mai napig oktatok itthon és Erdélyben is egyaránt. Szeretném, ha ez a gyönyörű bőrműves technika nem menne feledésbe!
Az Egyesületünk célja itt találkozik az enyémmel. Megőrizni, továbbvinni, továbbgondolni és átadni...... Csodálatos vezetőnk van, aki összefog minket, és lehetőségeket teremt, hogy célkitűzéseinket a gyakorlatban is kivitelezhessük. Számos pályázattal járulnak hozzá, hogy teljesíthessük azt, amit szeretnénk. Köszönjük Nekik!
Egyesületünk kevesebb taglétszámmal bír ugyan, de ez lehetőséget ad egymás munkáinak jobb megismeréséhez. A közös kiállítások alkalmat adnak arra, hogy nem csak munkatársak, de egymást segítő barátok is lehessünk.

Dániel Réka

Dániel Réka

szövő népi iparművész, szövő és takács szakoktató, népi játszóház vezető

Dániel Réka vagyok, szövő népi iparművész, takács, népi játszóház vezető, szőnyegszövő és takács szakoktató.
A népművészet szeretetét édesanyámtól kaptam. Tizenévesen ismerkedtem meg a szövéssel, szerelem lett az első próbálkozás után.

Mindenféle alapanyaggal (gyapjú, pamut, kender, acryl) dolgozom, készítek szőnyegeket, párnákat, tarisznyákat, használati tárgyakat.

Az általam készített dolgokat, piacon, vásárokon (Mesterségek Ünnepe, Vasárnapi Vásárnap, stb.) lehet megtalálni.

Facebook oldalam a Rékás Kézi Szövés.

Dr. Fehér Ilona

tésztakészítő

A tésztakészítés iránti érdeklődésemet jelentősen motiválták a családi gyökereim, ahol az első tapasztalatokat szereztem a szakmai tudásom elmélyítésére. Gyerekként gyakran jártam a csigacsinálóba, ott mélyen meghatározó élményeket kaptam a „csigataposásról”. A gimnáziumban egy TDK dolgozattal pályázatot nyertem a budakalászi szerbek (1972) majd svábok (1974) táplálkozási szokásainak feltárásával, amit önállóan kutattam. (Jelenleg a Szentendrei Ferenczi Múzeum Néprajzi Adattára őrzi).
A másik motivációm, hogy a szüleim házi-tészta készítő vállalkozásában dolgoztam (1977-2000), ahol megismerkedtem a kézműves tészta manufakturális lehetőségeivel. Megszerveztem az egyéni vállalkozásomat, amelyben először öt fős csomagolóanyag-bedolgozó rendszert állítottam föl, és beszállítottam a környék mikrovállalkozásai számára. (1984-1992). Majd a saját tésztaműhelyemet 1995-2001 között működtettem hat alkalmazottal. A termékeimet több tésztakészítővel összefogva kooperációban értékesítettem, hat másik versenytárssal együttműködésben szállítottunk Ukrajnába, Lengyelországba. (1995-1999) Itt is életközelből ismerhettem meg a tésztapiacot.
A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeummal együttműködési szerződést kötöttem, ami hosszú távon működött. (1994-2015). Ott értékesíthettem a termékeimet, és ellenszolgáltatásként a látogatóknak gasztronómiatörténeti előadásokat tartottam. Később tágult a feladatköröm, a látogatóknak a népi életmódot és a gasztronómiai szokásokat közvetítettem, emellett a gyermekek számra a múzeumpedagógiai foglalkozásokat vezettem valamint a pedagógus továbbképzésbe is bekapcsolódtam. (Megemlítem, hogy a kenyérkereső szakmám fejlesztőpedagógus, óvodás kortól 8 éves korig a tanulási zavarok kialakulásának megelőzését és korrigálását segítem.)
Országszerte több gasztronómiai rendezvényén is gyűjtöttem a kézműves tésztakészítési és fogyasztási szokásokat a vidéki háztartásokból, miközben tésztakészítő előadásokat tartottam a magyar tésztakultúráról. (Gyula, Nyíregyháza, Nagyszakácsi, stb. 2003-2010). A látogatók segítségével így tanulhattam meg olyan kézműves tészta termékcsoportok készítését, amelyeket a mai tésztapiacon nem ismernek.
2015- 2018 között a Hagyományok Háza külső munkatársaként dolgoztam, egyik feladatom a „Népi játszóház vezető” képzésben a népi táplálkozás oktatását láttam el, a másik feladatom tematikus előadások tartása az „Ízes Hagyományok” programban. Az oktatói munkám csaknem 25 éve tart, melynek szerves részévé vált a spontán kutatási tevékenységem is.

Tudományos kutatási tevékenységem a SZIE Gazdálkodás-, és Szervezéstudományi Doktori Iskolában kezdődött, amikor Dr. Prof Lehota József vezetésével befogadtak. (2007)
Külföldi tapasztalatokat szereztem Észak-Olaszországban, ahol a tésztakészítő szokásokat, a „friss tészta” – boltokat, és az Alce Nero szövetkezet bio tészta üzemét látogattam meg. Erdélyben a „káposztalapin sült, vert, pityókás kenyér” útját követem. Moldvában hat faluban (Klézse, Pusztina, Csíkfalu, Diószén, Pokolpatak, Rekecsin) a csángók tésztakészítését és a vállalkozói szokásait tanulmányoztam. Az olasz terepkutatás eredményeképpen összehasonlítottam Magyarországgal, itt is nagy lehetősége lenne a kézműves (friss) tésztaboltok hálózatának, de ennek alátámasztása már egy újabb kutatást igényelne. Az olasz kis falvakban a „Pasta fresca” boltok olyan gyakoriak, mint nálunk a falusi kispékségek. Felmerül a kérdés, hogy a magyar fogyasztók számára a kézműves tészták tölthetnék be ezt a szerepet? A moldvai és az erdélyi terepmunkám tette világossá, hogy óriási hatással bír a helyi mikrovállalkozások életképes versenyképessége a helyi, lokális kistérségek gazdasági fejlődésére.
A kutatóként motivált, hogy a tészta készítését és fogyasztását az őstörténettől kezdve követhetjük nyomon, végig az őskori nomád életmód kézműves tésztáitól (tarhonya, kusz-kusz, lebbencs) – a középkori éhínség idején elterjedt hosszú szálú tésztákon át (olasz makaróni)- egészen a napjainkig vizsgálhatjuk. Ezzel párhuzamosan, a modern korunk fogyasztói trendjeit figyelve azt látjuk, hogy míg keleten, az ázsiai üvegtészta, a japán udon, vagy a kínai somen, ramen tészták nagyon népszerűek, addig nyugaton az amerikai és európai tésztafajták tájanként is különböznek. (pl. az olasz ravioli, tortellíni, az ukrán pelmenyi, az örmény andzsgabur, stb.) Megállapítható, hogy a kusz-kusztól az üvegtésztáig mindenütt megtaláljuk a nemzeti tészta-különlegességeket, így Magyarországon is tetten érhetjük a - több évszázados múlttal rendelkező - nemzeti tésztakultúrát.
A Földművelési Minisztérium HIR védjegy pályázatán 2010-ben megnyertem, és az elsők között vehettem át a tyúkfül tészta, a tésztagomba és a macskatalp tészta termékekért a HIR Védjegyet. (A Kis- Sárréten és Debrecen környékén volt ismeretes, mint ünnepi húsleves betétje.
Kultúrházak, művelődési házak a mai napig hívnak tésztagyúró bemutatót tartani. Rendszeresen a Mesterségek ünnepén évente jelen vagyok a Dunakanyar Népművészeti Egyesület szervezésében. Jelenleg is vállalok tésztagyúró előadásokat, amelyeket az óvodásoktól a középiskolásokon át az élelmiszeripari mérnökökig, háziasszonyokig – széles körben – igényelnek. Én pedig nagyon élvezem a kihívásokat, amelyekhez az életkori sajátosságok változása miatt alkalmazkodom.

Horváth Éva

Horváth Éva

csipkekészítő,

2012-ben végeztem el a Hagyományok Háza csipkekészítő szakképző iskoláját.
Tagja vagyok a Dunakanyar Népművészeti Egyesületnek.

Alkotásaimmal több kiállítás résztvevője voltam. A békéscsabai Textiles Konferencián különdíjat nyertem.
2018-ban a Műcsarnok KÉZ-MŰ-REMEK kiállításán több termékem is bemutatásra került.
Több kiállításon részt vettem alkotásaimmal, a békéscsabai Textiles Konferencián különdíjat nyertem. 2018-ban a Műcsarnok KÉZ-MŰ-REMEK kiállításán több termékem is bemutatásra került. Zsűrizett termékekkel is rendelkezem

Egyesületi tagként mesterségbemutatókat, foglalkozásokat tartok különböző rendezvényeken.
Munkáimmal vásárokon vagyok megtalálható és a közösségi médiában.

Kerekes Pálma

nemezelő

Kerekes Pálma nemezelő kézműves vagyok.
23 évvel ezelőtt kezdtem a kézművességgel foglalkozni . A Hagyományok Házában először a játszóházvezetői tanfolyamot, a szőnyegszövést Pintér Piroskánál,majd a népi bőrművességet Pisztrai Bálintnál tanultam.
Végül a nemezelésben találtam meg az alkotás igazi örömét.
Mestereim Vidák István ,Nagy Mari,Vidák Anna,Vetró Mihály,Jaskó Boró,Németh Bea és a Nemzetközi nemezelő táborok tanárai. A tanulásnak sosincs vége!
Mindenkinek hálás vagyok aki egy kicsit is hozzá tett mai tudásomhoz.
Alkotásaim hagyományos nemezeléssel és tűzéssel készülnek. Szeretem a különböző anyagokat párosítani, ezáltal különleges és egyedi felületek jönnek létre!
Alkalmi táskákat,pénztárcákat,ékszereket játékokat készítek,racka, bergschaf és merinói gyapjúból.

Kissné Renge Éva

egyesületi vezető, elnök

Kissné Renge Éva vagyok 2002 óta az egyesület tagja és 2012 óta a vezetője.
Kezdetektől szorgos látogatója a Mesterségek Ünnepének, melynek hatására a Hagyományok Házába elvégeztem a Népi Játszóház vezetői kurzust.
Felmérve, hogy nekem a mesterségek egyike se fog mesterfokon menni, és a középszerrel nem lennék elégedett, inkább a partvonalról segítem a többieket.
A néprajz és a tárgyalkotás mint művészet mindig érdekelt és foglalkoztatott.
Ez irányú tudásommal, szervező képességemmel igyekszem
társaim és egyesületünk útját egyengetni.

Maucha Katalin

Maucha Katalin

népi ékszerkészítő, gyöngyfűző

Eredeti szakmám ápolónő, de kb. 30 éve kezdett el érdekelni a paraszti kultúra és néprajz, majd később a gyöngyfűzés. Ennek hatására gondoltam egy nagyot és otthagytam az egészségügyet. Így kerültem 2002-ben a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba (Skanzen), programszervezőként. Ennek köszönhető, hogy több nagy sikerű rendezvényen vehettem részt, ahol múzeumpedagógiai foglalkozásokat is tarthattam.
A múzeumban eltöltött idő nagyban hozzájárult, hogy jobban megismerjem Magyarország paraszti kultúráját, ezen belül a hagyományos viseleteket, gyöngyékszereket.
2012 óta a Népművészeti Egyesületek Szövetségében dolgozom, így kapcsolatban maradtam a népi kultúrával.
A gyöngyfűzés alapjait kezdetben autodidakta módon tanultam. Szerencsémre nem sokkal ezután, 2001-ben hozott össze a sors az ország két –számomra- legnagyobb gyöngyfűzőjével, Oláh Mártával és Decsi-Kiss Máriával, akik népi ékszer tábort szerveztek a Tolna megyei Szálkán. Itt lehetetett megtanulni évről-évre a sárközi gyöngygallérok és a Kárpát medencei gyöngyékszerek készítésének minden csínját-bínját.
A későbbiekben pedig már oktatóként is részt vettem ezekben a táborokban.
2004 óta vagyok tagja a Dunakanyar Népművészeti Egyesületnek.
Az egyesülettel közösen több kisebb - nagyobb rendezvényen vettem és veszek részt kiállítóként, vagy foglalkozásvezetőként, mint pl. Váci Világi Vigalom, a Váci Művelődési Ház rendezvényein, a budakalászi Kós Károly Művelődési Ház rendezvényein, Mesterségek Ünnepén, valamint külföldi rendezvényeken is (Linzi Magyar Napok-2013, Grazi Magyar Napok-2014.)

Princzné Bérczi Krisztina

Princzné Bérczi Krisztina

fazekas

Esztergomból származom, ahol gyerekkoromban szerettem meg a fazekasságot, egy kedves fazekasházaspár jóvoltából és az anyukám segítségével.
A gimnázium elvégzése után Sárospatakon és Nádudvaron is érdeklődtünk, de akkor -a rendszerváltás zavaros időszakában- nem indítottak osztályt, így Erdély felé indultam el...
Páll Erzsi néni és férje szeretettel fogadtak be Korondon, hogy a lehetőségeikhez mérten minden tudást átadjanak. Két évet tölthettem náluk, s közben az esztergomi szakmunkás képzőben minden 3.hónapban vizsgákat tettem.
Nagyszerű időszak volt ez, mivel szakmailag és emberileg is hatalmas tapasztalatra tettem szert.
Eleinte Esztergomban, majd Tahitótfaluban dolgoztam a műhelyemben.
Több évig a Szentendrei Skanzen fazekasa voltam, bemutatókat és gyerekfoglalkozásokat tartottam.
Stílusomra az Erdélyben töltött évek és az ott tanultak nagy hatással voltak, s végül a XVlll. századi erdélyi fazekasközpontok mintáit, stílusát választottam-leginkább Szeben, Beszterce , Marosvásár és Kaca mintakincsét írókázom.
Régebben minden nagyobb népművészeti eseményen, vásáron , kiállításon részt
vettem.
Az Egyesületünk majd minden kiállításán , megjelenésén tevékenyen jelen voltam, foglalkozásokat, mesterség bemutatót tartottam, és pár éve Tahitótfaluban önálló kiállításom is volt.
Jelenleg a helyi iskolában dolgozom, így a kerámia készítés nyári időszakra korlátozódott.
Továbbra is részt veszek az Egyesületünk életében, csak már nem olyan gyakorisággal mint régen.

Sáfárné Szabó Viktória

népi fazekas, szobrász

Tanulmányok:
Gimnáziumi évek után a Mesterségek Ünnepén találkoztam először a fazekasság szépségeivel.
Egy évet a Pályakezdők Esély Alapítványnál tanultam a népi fazekasságról, majd a Bányai Júlia Szakiskolában folytattam Boruzs Sándor mesterem vezetésével.
A Dési Rajziskola rajz és szobrász szakkörön mesterem Bányai József szobrászművész volt.
2002-2008.-ig a Pécsi Tudományegyetem Művészeti karán szobrász szakon végeztem, Rétfalvi Sándor szobrászművész mester vezetésével.
Tanulmányi ösztöndíjjal negyedévet Angliában töltöttem a Hatfield-i University of Hertfordshire meghívására.

A népi fazekasság mellett a történelmi kerámia technikáit tanulmányozom.
Családi manufaktúra keretein belül hagyományőrző fesztiválokon is megjelenünk portékáinkkal, ahol rendszeres visszajelzéseket kapok rekonstrukcióim gyakorlatban való helytállásáról.
Szobrászként és fazekasként lehetőségem van a két mesterség ötvözésére, így hagyományos cserépárú gyártás és kisplasztikák alkotása mellett figurális kerámiák, domborműves kályhacsempék, sőt köztéri szobrok, mint a sződi Fűzfakupola Boldogasszony szobra, vagy a budakalászi „Betlehem” is kikerülnek műhelyemből.

Műhelymunkákon túlmenően rendszeresen vezetek kézműves foglalkozásokat, melyek célja megismertetni az alkotás örömét, lehetőségeit, felkelteni a résztvevők szakma iránti érdeklődését, ez úton biztosítva a mesterség fennmaradását.

Sárospatakiné Fazekas Judit

Sárospatakiné Fazekas Judit

Csipkekészítő, Népi játék és kismesterség oktatója, Viseletkészítő népi iparművész, Király Zsiga-díjas

Eredeti foglalkozásom biológus, a szabás-varrás alapjait édesanyámtól tanultam, majd a népművészet mintakincse egyre inkább magával ragadott. A viseletkészítés érdekelt legjobban, és az, hogy a kézi csipkéket hogyan lehet ruhadarabok díszítményeként felhasználni. Tizenegy éve népviseletvarró szakkört indítottam felnőtteknek: a Mindenasszony Öltőkör azóta alkotócsoporttá nőtte ki magát. Feldolgozásokat készítettünk zoboralji hímzésekkel és csipkékkel valamint gyimesi és a moldvai csángó ihletésű ruhadarabokat és öltözet-kiegészítőket, melyeket a Míves Kiállításon mutattuk be. Jelenleg a kalotaszegi viseletet dolgozzuk fel. Az alkotás a lételemem, szeretném továbbadni a magyar néphagyomány értékeit. A Dunakanyar Népművészeti Egyesület tagjaival a közösség megtartó erejében munkálkodunk az élő népművészetért.

Sári Diána

Sári Diána

himző

A hímzés szeretete még gyermekkoromban kezdődött. Emlékeim közt él, ahogy nagymamám hímzett párnáiba rendszeresen „besegítettem”. Nagyon élveztem, ahogy kezeim nyomán sorra kinő a sok apró kis virág a textileken.
A népművészethez egyre közelebb azonban a néptáncon keresztül jutottam. Ahogy újabb és újabb tájegység táncát tanultam meg, egyre inkább elkezdett érdekelni a népviselet is. Főiskolásként az egyetemi könyvtár néprajzi részlegének rendszeres látogatója voltam. Mivel nem igazán tudtam mit keresek, rendszerint könyvről könyvre néztem át a polcokat és kerestem a számomra érdekesnek tűnő írásokat. Így rádöbbentem, hogy milyen változatos a népviseletek világa és megfogalmazódott bennem a vágy, hogy én is szeretném elkészíteni őket.
2014-ben csatlakoztam a Sárospatakiné Fazekas Judit által vezetett népviseletkészítő szakkörhöz, ahol végre elkezdhettem tanulni a hímzés mellett a népviseletek szabását, varrását is.
Az évek során egyre jobban foglalkoztatott a kalotaszegi népviselet, melynek elkerülhetetlen kelléke a gyöngy. Így nagy örömmel vettem a lehetőséget, amikor csatlakozhattam a törökszentmiklósi Kalotaszegi Barangolók Alkotócsoportjához, akik által a gyöngyös díszítések számos módozatával ismerkedtem meg. Többször is jártunk Kalotaszegen tanulmányúton, ahol adatközlők mutatták meg, hogy is készül egy-egy darab és sokan fogadtak otthonukba minket pár órára, ahol büszkén mutatták meg viseletüket és meséltek életükről.
A népviseletek megismerésének és bemutatásának egyik formája igazán a szívemhez nőtt, ez a népviseletes babakészítés. Molnárné Riskó Erzsébettől tanulhattam meg, hogyan lehet textilből saját kezünk által megformázni a babákat és ruháikat. Mindig lelkesen vetem magam a tervezésbe, mivel sok kreativitás kell egy-egy aprócska ruhadarab elkészítéséhez, ami jól prezentálja a megjeleníteni kívánt viseletet.

Székely Csilla

Székely Csilla

bútorfestő népi iparművész, lakberendező

Bútorfestőként torockói népi motívumokat tervezek és festek lakberendezési és ajándéktárgyakra. Ez színfolt, ékszer lehet egy mai térben, egy öltözéken, ami egyedivé, különlegessé, időtállóvá teheti azt.
Férjem torockói származása által immár több évtizede szívom magamba ennek a csodálatos vidéknek a népi kultúráját. Úgy érzem, amit kaptam egy kincs, ezt felhasználva újat, egyedit tudok alkotni úgy, hogy az értékét megőrzöm, ecsetemmel új életet lehelek bele, és továbbadom.
A ma is használatos, hagyományos népi lakberendezési tárgyainkon túl, mai formákkal is folyamatosan kísérletezem. A régi formákat korszerűsítve, új formákat keresve működöm együtt asztalosokkal, más iparművészekkel, és jómagam is tervezek tárgyakat. Egy sikeres tervezés eredményeként, és bútorfestőként elsőnek kaptam FOLK-TREND díjat, a hagyományos díszítés, modern formavilágra történő átörökítésével.
Mára több alkotásom elnyerte a szakma elismerését. Számos zsűrizett, Páva védjegyes, mesterremeknek minősített, és díjazott alkotással rendelkezem.
Lakberendezőként abban segítek, hogy ezek a festett tárgyak harmonikusan illeszkedjenek a mai terekbe, otthonokba.
Kiállításokon, a közösségi médiában, különböző megkeresésekre válaszolva igyekszem népszerűsíteni tevékenységemet, és megmutatni azt a hangulatot, amit ezekkel a tárgyakkal el lehet érni a mai terekben.
Az egyesület által igyekszem továbbadni ezt a számomra csodálatos világot, mert hiszem, hogy a mai embernek egyre nagyobb szüksége van az egyediségre, önazonosságra, az odafigyeléssel készült, hosszú életű, minőségi tárgyakra, a fogyasztói társadalom és a divat diktálta tempó helyett.
Hiszem, hogy együtt ezt jobban lehet képviselni!

Munkásságom nyomon követhető a közösségi média oldalakon:
https://www.facebook.com/csillamuhely/,
https://www.instagram.com/csillamuhely/