AZ ASSZONY FŐ FELADATA A GYERMEKNEVELÉS
közösségi elvárások, konfliktusok
ALFÖLDÖN járunk
A munkára szoktatás első lépése az anyához fűződött.
„A paraszt gyeröke csak addig tartozott az anya egyedüli irányítása alá, amég a gondozására szorult. Mégis, épp az anya adta kezibe a bot végire kötött rongyot vagy a kis ustort, amivel a libát, majd a disznót terelnie köllött.”
“Ha az anya möggyőződött a maga mellé fogott lány tudásárul, akkor önállóságot adott neki. Mög is magyarázta, hogy miért így köll csinálni és miért nem lösz jó, ha másként csinájják. »– Mindönnek mögvan a maga miértje.«
“Takarítani is mögtanított bennünket. Hárman voltunk otthon testvérök, oszt mindëgyik fiú.”
„A mi családunkban nem volt fiú. Hárman voltunk lányok. Mindön munkát elvégeztünk, amit a fiúknak köllött volna.
“Harmadikos korukban a kislányoknak mán kézimunkázni köllött. Száröltéssel tácaterítőt varrtunk ki. Anyám előrajzolt anyagot vött, azt köllött hímözni. A negyedik osztályban mán mög köllött tudni horgolni ëgy kisebb terítőt vagy ëgy szélcsipkét. “
“A stafírungba készülő egyszerű szőtteseket a lánynak magának kellett elkészíteni. “
„Könyeret sütöttem nagyanyámmal”
“Az ebédnek röndösen déli 12 órakor az asztalon köllött lönni. Akarmilyen nagy munkába vótunk, akarmőre dógoztunk a fődön, ha a városbul odahallatszott a déli harangszó, lëtöttük a szërszámot, oszt »csülökre magyar!«
“Az apánk előbb mindön fogást mögmutatott. Az volt a lelkösítő, hogy mindég ő csinálta előbb, oszt a közös munkákban is mindég ő járt elől.”
“Az apám elvitt a hivatalokba is, hogy ösmerjem mög. 18 éves koromban mán önállóan intéztem az ügyeket. Adót fizettem, intéztem a disznólëadást, vásároltam. A pézzel el köllött számolni az utolsó fillérig. Asszony korunkban jutottunk oda, hogy a pénzzel magunk gazdálkodhattunk.”
„Ha mulatságba möntünk, előtte intelmet kaptunk, hogy röndösen viselködjünk, be në rúgjunk, időbe hazamönnyünk. A mi családunkban ebben a korban már elképzelhetetlen vót, hogy olyan vétségöt hajtsunk végre, amiért mögtorlás járt volna.”
A kenderfeldolgozás és a szövés asszonyi munka volt.
“ A kifehérített kendervásznat egyszerű csíkokkal, szedettes, göbös technikával piros, kék színnel díszítették. A térség szőtteskultúrájára a vászonszövés volt jellemző. Alapanyaga a kender, mely mindenhol megtermett. Ebből készültek a ruházkodás legalapvetőbb darabjai, a lakásbelső és a háztartás textíliái ( ingek, alsóneműk, gatyák, kendők, terítők, abroszok, törülközők, kötények, stb.) “
A kiöregedett családfő mellett a család anyja is kiöregedhetett, de két jelentős föladata továbbra is maradt: az összetartás – amely a férjére esetleg már nem volt jellemző.
“De mindönnél fontosabb a családi élet közössége, mert ha ez fölborul, a gyeröknek nincs mög tovább az a biztonsága, amit a szülők mellett érzött. Nagyon sajnálom azokat, akik fölborítják a saját családi életüket. A gyerök az, aki mögsínyli az egészet, mert hát a gyerök ëgyformán szereti mindkét szülőjit, oszt nem tudja eldönteni, hogy kit válasszon, és nem tudja nem szeretni valamelyiket. Nem tud a szülő a gyermekinek ilyen körülményök között eszményképivé válni.”
„Az volt a legszomorúbb, ha az apa lassan kivénült, de a vagyonrul nem mondott le. Amikor elerőtlenödött, a fiai kezdték sömmibe vönni. A vagyonát mán a sajátjukként használták, és a nyereségibül az öreg sömmit së kapott, csak eltartották.”
„A gazdárul idős korában, akár átadta életiben a vagyont, akár nem, a gyerökeinek kötelességük volt gondoskodni, böcsülettel eltartani és tisztösséggel eltemetni. Ha máskor nem is, de legalább ëgyször, Úrnapján ki köllött vinni a tanyára, és a kedvenc ételivel mögvendégölni. Ezök olyan erős hagyományok voltak, amiket általában mög is tartottak.”
Az apa kiöregedhetett a vagyonból, de az anya nem kophatott ki a szeretetből. A családfő tekintélye korának előrehaladtával csökkenhetett, ugyanez az anya esetében fordítva történt. A család anyja minél elesettebbé vált, a szeretet és a féltés annál inkább növekedett körülötte.
“Az unokák elmondották azt is, hogy e részben külön, részben együttélés, a gazdasági, vagyoni érdekeltségek összefonódó szálai, a közös élmények, a gondok megosztása, és az erős érzelmi kötődés „egy családot” formált belőlük. Amikor az atya élete végén gyermekei között hivatalosan megosztotta a vagyonát, ez is csak papíron lévő formaság maradt. A tényen semmit sem változtatott, hiszen még a szerszámok jó része is közös volt, amellyel mindegyik testvér földjét megművelték. A családi segítség egymáson változatlanul „körben forgott”, gyakran kalákában történt. (Szabó László tárgyban írt munkái bizonyították, hogy hasonló volt a megosztott jász nagycsalád is.”
A tartalom a MAGYAR HOZOMÁNY- Kelengyeládák és titkaik a Kárpát-medencében kiállítás tartalmi anyagának része.
A tartalomhoz felhasznált források és szerzők:
BIBLIOGRÁFIA
OLVASD EL EZT IS: ASSZONYI ÉLET AZ ÚJ CSALÁDBAN
ELŐZŐ: MENYECSKÉBŐL ANYA