NŐ A LÁNY -gyarapszik a láda tartalma, a KELENGYE is
SZÉKELYFÖLDÖN járunk.
A székely lánynak bizonyítani kellett a házasságra való rátermettségét, szőni, fonni tudását, a család számára biztosítani kellett a ruházkodást. Ez történt a fonóban. A fiú rátermettségét bizonyíthatta a fonóba az eszközök készítésével, faragással.
“A tisztavizű Homoród mentén mindig sujkolt és mosott az asszony. Kiveszett volna a lövétei legények szívéből a vonzalom, hogy érzéseiket egy cifra guzsaly, vagy egy cifra sulyok formájában vallják be? “
A következő lépés a kelengye felhalmozás.
Elkészítése sokszor évtizedekkel megelőzte az esküvőt, elkezdődhetett már a lány születésekor. Nehéz időkben is fontos volt.
“A várfalat ugyanis 1788-ban fél-fedéllel lefedték, és az így keletkezett védett helyre szuszékokat – hambárokat – állítottak fel minden család részére. Ezekbe a hambárokba helyezték el a családok gabona-készletüket, pénzüket, téli és nyári ruhájukat és a leányok kelengyéjét. A kelengyék tárolására a hambárok felett létesített padláson minden leány-gyermek születésekor egy ládát helyeztek el egy szőttes törölközővel, amelyhez minden esztendőben elhelyezték a megszőtt kelengye darabokat. Így telítődött a láda mindaddig, amíg a leány férjhez nem ment. Árva leányok, vagy a faluból eltávozó rokon nélküli családok itt helyezték el javaikat, amelyekre – díjtalanul – a kastély őre vigyázott. Kovácsműhely, háztartási berendezés, és kelengye kapott itt biztos menedéket. Az egyik kelengyésláda után tulajdonosa csak harminc év múlva jelentkezett és – természetesen – mindent hiánytalanul meg is talált benne, mert a szellős, száraz helyen sem a moly, sem az egér nem bántja.“
„Egy-egy Kis-Homoród menti faluban négy-öt középkorú és egy-két öregasszony segítette a szövés fellendítését, akik a téli hónapokon jártak házról-házra, ahol férjhezmenő lány volt és hagyományosan szőtték a szép díszes kelengyét (szálán szedett).”
A kelengye összetételéért a menyasszony egész családja, rokonsága, baráti köre felelős volt. A hozomány a családon belül együttműködés végterméke volt, tehát ha a családtagok között nem alakult ki a minimális összhang, az kihatással volt a nászjavak összetételére is.
Ha nem volt elegendő a hozomány, segítettek a rokonok, barátok. Ismeretes a “kelengye kiegészítő kaláka” – Árapatakról, és a “kelengyeszerző becsületes lopás” – Gyergyóból .
A kelengye egyik fontos összetevője a tradicionális viseletdarabokat összesítő ruhatár. A helyi öltözködési normák nemcsak azt szabályozzák, hogy az egyes alkalomra milyen öltözetben illik megjelenni, hogyan kell a különféle darabokat magukra ölteni, az öltözetet hordani, hanem azt is, hogy az adott időszakban mi számít kevésnek, illetve soknak, mi az, amire feltétlenül szüksége van minden nagylánynak, s mi az, ami a család presztízsét erősítő plusznak tekinthető.
“Rákoson a szoknyahalmozás a XIX. század közepén kezdődött, különösen a vékony alkatúak három-négy rend szoknyát is magukra vettek, mezőre is legalább két rendet, s abból se kapáláskor, se szénacsináláskor levetni nem illett.”
“Homoródalmáson a harang megkondulásakor özönlik a falu legény- és férfinépe, utánnak a nősereg, tarka mellénnyel a Brassóban szolgált fiatalok, mindenek fejéről szalagok kígyóznak a fejér fersingre, mely előtt fekete kötény van. A leányok hajadonfővel.”
Ez a tárgyi világ olyan színtér, ahol láthatóvá válik, hogy egyes embercsoportok hogyan alkotják meg saját, jellegzetes rendjüket belső és külső világukban.
“Viszont a lövétei pártás menyasszony még a XX. század első harmadában is fehér gyolcsrokolyát, világoskék selyemkötényt és mellényt viselt, és a leányhalottnak is kijárt a menyasszonyi öltözet, akárcsak a legényhalottat utolsó útjára kísérő lányoknak, csupán a fejviseletükben volt különbség.”
“A Kisküküllő-menti menyasszony ez időben szintén többnyire fehér szoknyában és kötényben esküdött.”
“Felsőrákosról Orbán Balázs azt írja, hogy 1868 táján itt a nők „a négy communió és lakodalmak alkalmával fehér fátyolosan és lehetőleg fehér öltönyben jelennek meg, mely különös szabású és nagyon redős”.
LÁNYKÉRÉS- számba veszik mi került a ládába -hozomány összeírása, alku
A harmadik lépés a lánykéréskor a hozomány összeírása a férj családjának.
A lány családja összeállította, a fiú családja alkudozott annak kiegészítéséért, megvolt egy minimum teljesítendő érték a XIX. században.
“A Felső-Maros mentén a háztűznézés alkalmával a leánykérés és a lakodalom időpontjának megtárgyalásakor, arra is módot és alkalmat találtak hogy értésére adják egymásnak, gyermekük mit visz magával a házasságba”.
“A hozomány komoly vitát, esetleg nézeteltérést okozhatott a szülők között, ami útját állhatta a házasságkötésnek.”
„Amennyiben a becsüs asszonyok kimondták, hogy tisztességes a kelengye, a fiú családja megelégedett, hanem jött az alkudozás a kiegészítésére.”
„ külön csoportba tömörültek a lány és legény meghívottai és pattogó hangon alkudoztak a nagyobb adomány érdekében „
“Szentléleki szóbeli közlésből tudok olyan esetről, amikor a házasélet folyamán az após, a fiatal férj apja minden puliszkafőzés, és az azt követő reggeli alkalmával felemlegette az ifjú asszonynak, aki éppen a puliszkát kiborította a lapítóra: – Állj félre, Eliza, mert apád nem adott neked törökbúza földet! Itt a hozománylevelekből hiányzó föld adományozásának szokásáról van szó, amelynek a megsértése súlyos következményekkel járhatott.”
A tartalom a MAGYAR HOZOMÁNY- Kelengyeládák és titkaik a Kárpát-medencében kiállítás tartalmi anyagának része.
A tartalomhoz felhasznált források és szerzők:
BIBLIOGRÁFIA
OLVASD EL EZT IS: BÚCSÚ A LÁNYSÁGTÓL- a láda megtelt
ELŐZŐ: A KELENGYE