A KOLOZSVÁRI ÉS KALOTASZEGI LÁDA
A Kolozsváron folyó építkezések, különösen a XVIII. századvég hatalmas fellendülése, nagy vonzóerőt gyakorolt az erdélyi városok mestereire is. Számos külföldi és belföldi mesterember betelepedését vonzotta. Az idős Umling Lőrinc százkézdi asztalost 1742-ben iktatták a kolozsvári polgárok sorába, akinek festő-asztalos munkássága meghatározó volt az egész kalotaszegi régióban.
A XVIII. század folyamán az ízlésben mutatkozó kettősség, a továbbélő késő reneszánsz és az előretörő barokk egymásmellettisége talán sehol nem érzékelhető annyira, mint az asztalosság területén. Asztalosaik egy része, mint például az Umlingok, a festett mennyezetek, templomi festett bútorok készítésére specializálták magukat, s mint dátumos ládák is bizonyítják, ők voltak a mesterei a vidéki otthonok sokáig divatos iratos bútorainak is. Természetesen rajtuk kívül még sok festő-asztalos működött (pl.:Gyalui Asztalos János, Kövendi Asztalos János, stb…). Ez a mennyezetek és ládák különféle stílusában is tetten érhető.
“A kalotaszegi falvakban előkerült legkorábban festett hozományos ládák a XVIII. század második felében készültek. Az egyik legművészibb kivitelezésű ládát Umling János kolozsvári asztalosmester készítette 1768-ban Finta Ilona számára, melynek motívumai és színhasználata megegyezik a korabeli kalotaszegi református templomok (pl. kalotadamosi) festett mennyezetein látható kazetták kecses mintáival, kromatikájával.”
A XVIII. század folyamán Kolozsváron jelentős mestergárda alakult ki, mely a század vége felé haladva mindinkább kiterjesztette hatáskörét a távolabbi vidékekre is. K. Csilléry Klára emelte ki, hogy a bánffyhunyadi és kolozsvári asztalosoknak meghatározó szerepük volt a festett bútorok elterjesztésében.
A fellehető múzeumi gyűjteményekben „kolozsvárinak” jegyzett, vélhetően “vásári” láda népszerű volt a Kolozsvártól keletre fekvő vidékeken.
A XIX. sz elejétől már jóval rusztikusabb, a falusi családok igényeit, lehetőségeit kielégítő bútorok jelentek meg, melyek rendre egy-egy helyi stílus kialakulásához vezettek. K. Csilléry Klára szerint ezeken a bútorokon rendszerint világosabb alapon harsányabb színeket használtak.
“Kalotaszegen a korábbi minták erőteljes és élénk színezésű átrajzolásával ezek már egy helyi stílus kikristályosodását jelzik. A díszítmény itt már szigorúan szimmetrikus felépítésű, akárcsak a motívumok. Leggyakrabban a tulipán a korábbi árnyalás helyett gyakran a középtengely mentén kettéosztva piros-fehér, vagy piros-sárga színben. Kedveltek az apró rozettákból összetett virágok és a ritmikusan váltakozó színű levélkék. Dekoratívan egyszerűsítve illeszkedik a csokorba az előző században még valósághű alma és körte is.”
“A XIX. század végére Kalotaszegen belül a helyi bútordíszítő stílus különbözik aszerint, hogy a helybéli mester Nyárszó, Magyarvista, vagy Mákófalva melyik iskolájában tanult inasként.”
“Egy-egy faluban találunk olyan földmívesre, aki az esztendő felében szinte mesterségszerűen bútorkészítéssel foglalkozik s bizonyos stílust ád az egész vidék holmijának. Ilyenek például Nyárszón az öreg molnár Barta Sámuel tanítványa, a fiatal Viskán Laci. Viskán a föstött bútor mestere. A magyar-valkói fiatal tiszteletes Miháltz Ákos bútora java részét maga készíti, maga díszíti jó régi, népies motívumokkal. Bútorok fő érdeme- írja munkatársunk Kriesch Aladár, hogy szépségük szerkezetükben rejlik, nincs rajtuk fölösleges, de feladatukat, kötelességüket híven betöltik s mindamellett mennyi leleményesség, a vonalaknak milyen gazdag harmóniája, melynek ösztönszerű érvényesítése jellemzi művészetüket, amikor föstenek , színeznek. A teli viruló színekbe való belemerülés jellemzi általánosságban Kalotaszeg művészetét.”
A tartalom a MAGYAR HOZOMÁNY- Kelengyeládák és titkaik a Kárpát-medencében kiállítás tartalmi anyagának része.
A tartalomhoz felhasznált források és szerzők:
BIBLIOGRÁFIA
OLVASD EL EZT IS: A TOROCKÓI LÁDA